Kapkodó léggel, ha kelek,
ujjaimmal gyűjtve a harmatcseppeket,
megered bennem a hiány,
egy idegen személy, idegen szám.
Nem elég a kétréteges érzés,
hogy magam fölött zsibbadok egészként,
s terhes már, ha úgy vagyok,
mint éjjelente a paplanok.
Meggyűrve az ágyon,
ha nem jön reám álom.
1999.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése