Gyerekkorom démonai mára kellemes barátok lettek. Gyötrésük nem volt hasztalan. Tulajdonképpen a tőlük való félelmem inspirált engem az ábrázolásban. Úrrá akartam lenni rajtuk és magamon, s lám most kegyesen társukká fogadtak. Idegennek gondoltam őket, pedig valójában belőlem erednek, én éltetem őket. De vajon én miből eredek és mi éltet engem?
naplórészlet, 2002.11.17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése