a festésről

Sokáig nem gondoltam bele, miért is festek valójában. A legtöbben persze valami konkrét mondanivalót várnak, mintha mindent le lehetne írni. Én viszont épp azért festek, mert úgy érzem, hogy a dolgok lényege leírhatatlan.

ember

barna akt

a művészetről

Úgy megjeleníteni egy dolgot, hogy a lényege rejtve marad, mint titok - ez az ábrázolás művészete. A többi pornográfia.

naplórészlet, 2005.10.12.

Ági

átmeneti állapot

a hitről

A bálványok korában én már csak abban tudok hinni, amit nem ismerhetek meg.

sötét test

Nikolett

a kudarcról

A bűntudat számomra már szinte nélkülözhetetlen érzés. Bármit is teszek, mindig kísért a gondolat, hogy jobban is csinálhattam volna. A kudarc így elkerülhetetlen. Nyugtalanságom forrása, hogy folyton megtorpanok.

naplórészlet, 2003. szeptember

Zsuzsa

a szépségről

Nyugalomra vágyom. Lemondtam már a bizonyosság kereséséről, az igazam bizonygatásáról, csupán a megörökítéséről nem. Szépségre vágyom, mert egyedül a szépség tud megnyugtatni. De ez nem csupán a forma tökéletességére értendő. Benne van a mozgás, a hang, a szavak, a tekintet - az egész ember.

naplórészlet, 2003.04.04

vörös akt

Morzsák

Nem található a táj, kitikkadt.
Szemeim lobogva űrt ölelnek.
Kenyerem kidobta hamvas álmom.
Remegett ajkaid mögött a nyelved.

1999.

démonok

Szofi

ideák

Az értelem gyönyörű zsákutcái. Kívánatosságuk titka a biztos pont - az önigazolás, az egyetemes struktúra felfedezése és kisajátítása, a világ élveboncolása.
Felépíthetjük a templomot, de mi nem léphetünk be oda. Az nem a mi helyünk.

naplórészlet, 2002.11.24.

az emberről

Az ember az egyetlen lény, amely képes önmaga tagadására, és paradox módon ebben véli felfedezni léte valódi célját. Egy hitehagyott, aki megrekedt a "talán" illúzióinak fogságában.

2003.

Tibi

Ébredés

Kapkodó léggel, ha kelek,

ujjaimmal gyűjtve a harmatcseppeket,

megered bennem a hiány,

egy idegen személy, idegen szám.

Nem elég a kétréteges érzés,

hogy magam fölött zsibbadok egészként,

s terhes már, ha úgy vagyok,

mint éjjelente a paplanok.

Meggyűrve az ágyon,

ha nem jön reám álom.

1999.

Tusrajzok

esti ima

betegségem emlékére

Gyerekkorom démonai mára kellemes barátok lettek. Gyötrésük nem volt hasztalan. Tulajdonképpen a tőlük való félelmem inspirált engem az ábrázolásban. Úrrá akartam lenni rajtuk és magamon, s lám most kegyesen társukká fogadtak. Idegennek gondoltam őket, pedig valójában belőlem erednek, én éltetem őket. De vajon én miből eredek és mi éltet engem?

naplórészlet, 2002.11.17

új képek

Először is

A minap rádöbbentem, hogy nemsokára 30 éves leszek. Az ilyen kerek számoknál az ember óhatatlanul is mélyebben magába tekint. Eddig olyan festő voltam, aki nem nagyon erőltette meg magát azért, hogy bármit is megosszon műveiből vagy gondolataiból a világgal.
Itt az ideje lezárnom ezt a dackorszakomat és megbékélnem magammal.