2011. március 19., szombat

Memento

A fényes félhomály utakon
porhüvelyt képzel az atom.
Mereng, s benne az üres kéreg
alatt a tárgyak elenyésznek,
mint hegycsúcsok haván a nyom.

Magjában reszket a sötét,
a testhálót árnyakkal metszi szét.
Majd szerényen, ponttól pontig
a feledésben lassan szerteoszlik.
Egy ember élt.

2001.04.23.

alvó óriás illúziók




2011. március 13., vasárnap

Töredék

Mézzel kente a zöldet a Nap,
még kékség fogta körül.
A fenti világnak foglya maradt
egy tekintetnyi űr.

Mézzel kente a zöldet a Nap,
te kented mézzel magadat.
Fény simogatta a távoli képet,
te fogtad körül a kékséget.

1999.10.28.

2011. március 2., szerda

amit keresek

Mindig megbabonáz, amikor az emberi lélek egy pillanatra kibukkan az álarcok mögül. De mire eljutnék az útvesztő közepébe, a kapu bezárul s a szemem továbbmegy.

árnyék