Szabadon

A fák sosem hazudnak.
Lombjukkal a fény,
a kitárt messzeség hullámzó
sárkánya szeretkezik.

A föld kövér mirigyekből küldi nedveit.
Sarából a holt mag szeplőtlenül
szívja meg magát,
csokrokat érlel lelke.

Erekbe roskad a friss hártya,
seregével lankákra simul.
Kérges ujjak ezrével sziklákat ölel,
csöndes óriást markol ezer ujj.

2000.