2011. december 23., péntek

a szeretetről

A szeretetnek sok formája van, de egyiket sem lehet akarattal megszerezni vagy kiérdemelni, mert nincsenek feltételei, sem oka. Ezért az ember csak annyit tehet, hogy elfogadja és hálát ad mindenért, amit kap és amit adhat.

2011. szeptember 29., csütörtök

Félúton

Kiszállt minden a fejemből,
már nem szavakkal gondolok.
Ösztönös kényszer a próbálkozás,
mint a sok szerep, amiben pózolok.

Hajtanak, még nem tudom, hogy merre.
Nevetnek, már nem érdekel, kin.
Nincsen nyugalom a méretemre,
játszom hát a bolondot megint.

2011. szeptember 5., hétfő

Négysoros (József Attila emlékére)

Tétován lépkedek a föld fölött.
Akit kerestem, már elköltözött.
Idegenek közt eszmélek.
Levált rólam minden réteg.

2005.04.11.

2011. augusztus 8., hétfő

Felhők

Szeretem a lassú esti szélnek
minden egyes fakó árnyalatát.
Tónusait ízlelgetem szótlan,
lépteimmel sárba tiprom a mát.
Zavaros lé hűsíti a torkom,
szememben egy fehér könny dalol.
Kezemben gőg, eltemetem gondom.
Tovább mennék, de nincsen vigasz.
Kékségével rám esik az ég is,
felhői mind csapdossák fejem.
Én konokul állok tovább mégis,
két kezed már el nem engedem.

1997.

2011. július 24., vasárnap

az erőről

A valódi erő nem akkor mutatkozik meg, amikor nyerünk, hanem mikor veszítünk. Aki nem ismeri meg a mélységet, a magasságot sem ismerheti meg.

naplórészlet, 2005. 01. 17.

2011. július 15., péntek

Egy nap a világ

Egy nap a világ,
de egy napot várni rád,
az végtelen.
S az értelem?
Lehunyta szemét a szemét,
már nem játszik nekem.

1998.

2011. június 18., szombat

Túllépve magamon

Túllépve magamon,
ha szabad, hogy
az érzések helyett
csak a szavak
legyenek keresztjeim.
Már áthatóbb köd
vesz csak körül,
s a szó sem szolgál börtönül.
Faltól falig kerengek
az űrben.
Két végtelen közt
egyre egyszerűbben
terjedek szét élni.

2001.

2011. június 16., csütörtök

2011. június 8., szerda

Uroboros

Mindig ugyanazt a kört futom be.
Hiába a vonal, mögötte marad
öles léptem, s ha nagy ívben
kerülöm nyomát, utolér,
mint minden ostobát.

2005.

2011. június 6., hétfő

a morálról

A tudat gőgös illúziója, hogy az emberi természet formálható egy olyan mesterséges értékrend szerint, melyben a domináns fél képviseli a jót.