Félúton

Kiszállt minden a fejemből,
már nem szavakkal gondolok.
Ösztönös kényszer a próbálkozás,
mint a sok szerep, amiben pózolok.

Hajtanak, még nem tudom, hogy merre.
Nevetnek, már nem érdekel, kin.
Nincsen nyugalom a méretemre,
játszom hát a bolondot megint.

egy nyárvégi napon

Négysoros (József Attila emlékére)

Tétován lépkedek a föld fölött.
Akit kerestem, már elköltözött.
Idegenek közt eszmélek.
Levált rólam minden réteg.

2005.04.11.